A repülő elkezdett leereszkedni.
A reggeli zabpehely volt.
-Szerencse hogy foglaltam szállást-gondolta Nataly.
A csomagokkal együtt kiszálltak a gépből.
-Taxi!-kiabálta Mary.
Hova szeretnétek menni?-kérdezte a sofőr.
-A Water Streetre-mondta Nataly.
-Rendben!-válaszolta a férfi. 9 órát kellett utazniuk [tényleg 9-et] hogy oda érjenek. A lányok már az elején unták az utat. Amikor a Van Wyck Expy-nél jártak észre vették hogy az út mellett ki van írva hogy JFK vagyis John Fitzgerald Kennedy. Amerika volt elnöke.Kis idő múlva már házakat is láttak. Egy picit várni kellett hogy lássák az East River-t. Át is mentek rajta. Oda értek.
-Viszlát! –köszönt el Nataly és Mary.
-Sziasztok!-mondta a taxi sofőr.-A hely neve Fairfield Inn& Suites by Marriott Dayton.
-Elég hosszú!-jelentette ki Mary.
Bementek a hotelbe és odasétáltak a recepcióhoz.
-Jó napot! Nataly Mandon vagyok. Ezen a néven foglaltam ide szállást.
-Szia!-mondta a recepciósnő. Mandon a vezetéknév nem Manson, igaz?-kérdezte.
-Mandon-szólt Nataly.
-Hmm. Meg is van! A 165-ös szoba a tiétek! 2 perc múlva…
-Ez gyönyörű!-örvendeztek a lányok.
Mary és Nataly berendezkedtek és elindultak várost nézni.
-Londonban is vannak nagy házak de ekkorák!-nézte a felhőkarcolókat Mary.
-Menjünk be a plázába!-utasította Nataly.
-Azta de szép! Légyszi vegyük meg!-könyörgött Mary.
-Jó. 15 dollár-nézte meg Nataly. A nadrágot is?
-Igen!-válaszolta Mary. Oda mentek a pénztárhoz.
-30 dollár lesz-közölte az eladó. Mary fizetett és mentek.
-Vissza kéne menni a hotelbe 18 órakor kezdődik a vacsora. A lányok haza indultak. [Pontosabban a hotelbe.] Egyenesen a Fairfield ebédlő részlegébe mentek. A vacsorájuk Hot dog volt. Miután meg ették az ételt felmentek a hotel szobájukba. Már fáradtak voltak. Pár perc alatt elaludtak.