Haza értek.
-Kész lett!-szólt az asszonyság.
Így csinálta meg az ebédet:
Feldarálta a tököt és kaprot meg borsot szórt rá. Elment körmöt festeni. És a lányok… az egészet a kukába öntötték. A dadus vissza jött.
-Ennek a nőnek sok pénze van-közölte Nataly.
-Lopjuk el!-utasította Mary.
-Te normális vagy???-mondta Nataly.
Sok idő telt el. Este lett.
-Gyerekeeek! Menjetek lefeküdni!
A lányok felmentek a szobájukba. Mary zenét hallgatott, Nataly a Facebook-ot bámulta. Elaludtak. Az ablak mellet hallani lehetett az autók hangját. Lassacskán hajnalodni kezdett.
-Mary!-súgta Nataly.
-Mi van? Mit keresel a szobámban?
-Vedd elő a bőröndödet!
-Miért?
-New Yorkba megyünk!
-Komolyan?-ült fel az ágyban Mary.
-A telefonomon megvettem a repülőjegyeket.
-Várj, elloptad a dadus pénzét igaz?
-Kezd el bepakolni a ruháidat a bőröndbe! Gyerünk gyerünk!-bíztatta Nataly.
-Ma éjfélkor indulunk busszal a repülőtérre. A dadus még nem kelt fel. 4 óra múlva…
-Már megint tök főzelék?-kérdezte Mary.
-Nem! Ma nem esztek semmit!-mondta a dadus. Mary bekapcsolta a tv-t.
-Hol van a dadus?
Fürdik!-mondta mosolyogva Mary.
Hallgassunk zenét!-ötletelt Nataly.
Fél óra múlva…
A dadus végzett a fürdéssel és lejött a lépcsőn.
-Mi ez a vadember zene? Kapcsoljátok ki!
Mary lehalkította. Az eső megeredt.
-Unozzunk!-kiáltotta Mary.
-Oké-szólt Nataly…
-Húzz fel 4 kártyát! Gyerünk!-mondta Mary. -Győztem!!!!
-Mikor indul a repülőgép-kérdezte halkan Mary.
-00:00 kor-válaszolta Nataly.
-De a dadus éjfélig tévézik.
-Az ablakon keresztül kimászunk az udvarra aztán elmegyünk a buszmegállóba, felszállunk a buszra és elindulunk a reptérre.
-Nataly!
-Igen Mary?
-Biztos hogy ma megyünk?
-Megnézem ha annyira akarod!
-Jaj ne!-kiáltották a lányok.
Kinyílt az ajtó. A dadus volt az.
-Hova mentek nyaralni? -Amíg velem vagytok nem mozdulhattok ki sehova!
-Az udvarra sem?-kérdezte Nataly.
-Csitt! Szobafogság! És becsapta az ajtót.
-Most mit teszünk?-kérdezte Mary.
-Megszökünk!-vágta rá Nataly.